Kedves Kollégák!
Megrendültem tudatom veletek, hogy Balogh Erika, az Egyesülés munkatársa, irodavezetője, barátom, hosszú, súlyos betegség után tegnap este (2021. október 9.) elment. Emberi nagyságát, tudását, segítőkészségét mindenki érezhette, aki ismerte. Öröm volt vele a közös munka, a szeretet, türelem, önzetlenség, ahogy a világhoz, embertársaihoz viszonyult. Nem mondta soha, hogy ünnep van, vasárnap van, éjjel van, majd beszéljünk, csináljuk holnap. Tudtam, hogy bármikor számíthatok rá.
Nagyon szerette a munkáját és az utolsó pillanatig részese is volt. Kis, háromfős csapatunk úgy működhetett, mintha tízszer ennyien lettünk volna és ez csak vele volt lehetséges. Talán életben is az tartotta, hogy tudta, számítunk és szükségünk van rá. Ezt ő úgy fogalmazta meg, hogy a közös munka, beszélgetések, találkozások kapcsolatot jelentenek számára a „normalitáshoz”, biztonságot, reményt adnak, hogy lesz holnap. És ne aggódjak, mindent leír, amire szükségem lesz „utána”.
Amitől rettegtem minden nap, bekövetkezett. A szokásos esti üzenete: „holnap majd írok, jó éjszakát!” már elmaradt.
Nagyon sokan szeretik, sok barátja van itthon és szerte a világban.
Erre mondják, hogy halála, elvesztése pótolhatatlan veszteség…
Gál Kati